Délelőtt a Balaton déli csücskéből indultam, kígyózó kocsisorban haladva a „Vulkánok földje”, Kisapáti lankái felé. Pár hete láttam egy hírt, ami azonnal megfogott: olívaszüret a Balaton északi partján. Na, ez az, amit látni kell.

Ahogy a GPS ráfordított az utolsó kanyarra, rögtön visszafordultam. A faluban hagytam az autót, mert a dűlőút a „szűk, kétirányú, és csak a bátrak mernek elindulni rajta” kategóriába tartozik. Őszintén: egy autó pont elfér, kettő már közelebbi kapcsolatba kerül. Ha erre jársz, inkább gyalogolj! Az a 750 méter igazi kis zarándokút – szőlőtőkék, panoráma, csend és az a tipikus balatoni illat, amit semmi mással nem lehet összetéveszteni. Mindehhez kellemes őszi napsütés társult – pont, ahogy az ember elképzeli egy tökéletes nap kezdetét.

A Balatoni Mediterrán Botanikus Kert maga a „Mi ez a csoda, és hogy kerültem ide?” élmény.
Olyan, mintha egy római villa teleportált volna ide pálmákkal, citromfákkal és papagájokkal együtt. Egy mediterrán oázis a hegyen.

A látvány felejthetetlen: a teraszról ellátni a tanúhegyekre – a Badacsonyra, Gulácsra, Tóti-hegyre és Csobáncra. A panoráma annyira lenyűgöző, hogy már önmagában ezért megérte feljönni.

 A program kertlátogatás és olívaszüret volt. Egy fantasztikusan lelkes hölgy (igen, sajnos elfelejtettem a nevét, de ő egy igazi tünemény!) mesélt a hely történetéről.

Kiderült, hogy Bicskei Sándor 2015-ben szeretett bele a tájba, majd megnyitotta a Taberna Infinito éttermet, és belevágott mediterrán álmai megvalósításába. A kert 200 méter magasan fekszik, ahol a klíma szubmediterrán: télen sem fagy, és mindig 3–4 fokkal melegebb van, mint a környéken.

A növényzet őszi ruhát öltött, a háttérben papagájok kommentálták az eseményeket (néha gyanúsan emberi hangon), így a mediterrán hangulat garantált volt. Pálmák, citromfák, fűszernövények, bokrok és virágok végeláthatatlan sora – 700 különböző fajta! Még gránátalmát is kóstoltunk.

A séta végén elérkeztünk az olívafákhoz. Az apró bogyóktól roskadozó ágak között lelkesen szedegettük az olajbogyókat – a mediterrán életérzés most tényleg kézzel fogható lett.

A kertlátogatás végén az étterem teraszán limonádé, friss olívabogyó és két isteni falatka várt – természetesen minden alapanyag a kertből. A nap tökéletes lezárása volt ez a kis gasztro-pillanat: napfény, illatok, mosolygós emberek.

 Ez a hely minden évszakban más arcát mutatja. Tavasszal virágos, nyáron mediterrán, ősszel aranyló, télen békés. Ami viszont mindig ugyanaz: jókedv, kedves emberek és lenyűgöző látvány.

Ha egyszer a környéken jársz, ne hagyd ki. Ez nem csak egy kert – ez egy kis szelet Dél-Olaszország a Szent-György-hegy tetején.